Viharos óceán

 Hallgatott. Pedig szíve szerint ordított volna.

Leginkább arról van szó, hogy nem tudja kifejezni magát. Ha problémája volt, mindig egyedül oldotta meg. Soha nem kért segítséget.

Az emberek viszont imádták emiatt. Mindenki hozzá futott ha valami gondja akadt, hiszen jó hallgatóságnak minősült. Most is ilyen helyzetbe ütközött. Nem tudja hogyan, de ismét arra eszmélt, hogy valaki épp a vállára hajtva a fejét, úgy zokog, miközben hüppögve magyaráz. Csak képek derengenek neki, ahogy félrehívják a szendvicse mellől, és lelki támaszt kell nyújtania. 

- És akkor kijelentette, hogy már....hogy már nem szeret... El tudod te ezt képzelni? Annyira....annyira szerettem... Most pedig.... - a mondat vége vagy elfúlt, vagy megint elkalandozott.

- Hmm Ühmm- mindentudóan bólogatott ahogy szokott. Ez általában minden helyzetben megállja a helyét.

Megint elsodródott a jelentől. Ha tehetné, az összes összetört szívű, és lélek-pátyolgatásra szoruló alakra ráordítana, hogy nem érdekli a problémájuk. Csak megint az a helyzet. Nem tudja kifejezni önmagát. Kívülről egy csendes, nyugodt férfinek tűnik. Senki nem látja a benne tomboló vihart.

Most is ugyanott áll. Az óceán most nem tombol annyira. De mégis ott sodródnak a felszínen a hullámok, ezzel vadságot kölcsönözve a víznek. Nem emlékezett arra, hogy látta volna valaha tükörsimának a vizet. Ő ismét csónakba száll, hogy átjusson az óceánon. Mindig próbálkozik, hátha sikerül. Kinevetné magát a naivitása miatt.

Ahogy belép a csónakba, az magától indul, ezzel hátrahagyva mindent a jelenből. A sírás hangját nagyon tompán, messziről hallja. Ahogy halad egyre beljebb, az is egyre halkul. Mikor már minden oldalról hullámok ölelik körbe, síri csend honol. Semmi dolga nem, csak elmélkedik, és ringatózik a vízen. Ezen a ponton élvezi a legjobban a belső utazását. Ebben a nyugalmi állapotban mindig egyre jobban beleás lelke mélyére. Ha nem tenné, akkor talán gond nélkül átsiklana az vízen. De hiszen ő azért jött ide, hogy gondolkozzon. Szinte észre sem vette, hogy mikor kezdtek el vadabbul sodródni a hullámok. Csupán akkor, amikor a csónak is elkezd rázkódni. Tudja mi következik. A csónak aljába víz jut. Majd az szépen elkezd növekedni és a léken át teljesen átáramlik. 

Nem tesz semmit. 

Mikor lepillant, már a bokájáig ér a víz. Most már nincs csend. A tomboló vihar hatalmas zajt kelt. Hallja a víz sodródását, ahogy a hullámok megvadultan csapkodják a csónak oldalát. Hallja a felbugyogó vizet, ami lentről támadja. Hallja a megeredő esőt, ami nemrég kezdett el igazán szakadni. Villámlik. Majd nem sokkal később mennydörög. Mikor körbenéz, már nem látja a partot. Bár merre néz, zaklatott vizet lát.

A csónak elkezdett süllyedni. Lassan, fokozatosan a víz alá kerül, vele együtt.

Nem tesz semmit. 

Mindig ez van. Minden alkalommal, mikor itt jár, ez van. Csendben ringatózik, majd léket kap, elsüllyed és megfullad.

Mikor a csónak teljesen alámerül, ő is elsüllyed. A hullámok összecsapnak a feje fölött. 

Nem tesz semmi.

Szépen lassan kezd lefelé haladni. Ha felnéz még látja a csónakot, ami valahogy megint a víz felszínén van. Ám egyre messzebb kerül. Itt ismét csend van. Jó ez a kis csend a tomboló vihar után. A óceán rettenetesen mély. Akármeddig süllyedt, még egyszer sem ért el az alját. Nem is látta. Lehet, hogy nincs is? Nem lepődne meg. Az óceán egyre nagyobb lesz, minden alkalommal tovább süllyed, egyre mélyebbre. Lehet, hogy egyszer ténylegesen belefullad majd. 

Nem tesz semmit.

Mikor felnéz, már nem látja a csónakot. Igazából nem lát semmit, csak annyit érzékel, hogy fent világosabb van mint alatta. De hamarosan nem így lesz. Hamarosan mindent befeketít a víz sötétje. 

Valahol messze a felszíntől, és távol az aljától, egyszer csak újra hangokat hallott. Fokozatosan visszatért a valóságba, a hangok egyre tisztábbá váltak. Megint nem sikerült átjutni a végtelen óceánon. Na majd legközelebb.

- És akkor...akkor fogta a holmiját és elköltözött. Olyan magányos vagyok nélküle... Te mit gondolsz? - kisírt szemmel nézett rá a lány. Gőze sem volt, hogy miről van szó, így csak improvizált.

- Megértelek.